Forgalomba hozatal vagy forgalmazás? Kiegészítés 2008. augusztus 22-i sajtóközleményünkhöz

A 2008. augusztus 22-én kiadott közleményünk az Országos Epidemiológiai Központ Dezinszekciós és Deratizációs Osztályától kapott tájékoztatáson alapul, amely szerint a „tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy területükön a (felsorolt) hatóanyagokat tartalmazó biocid termékek a határozat hatályba lépése után 12 hónappal kezdődő hatállyal ne legyenek forgalomban. (...) A táblázatban szereplő, valamelyik érintett hatóanyagból készített formulációk forgalomba hozatali engedélyei folyamatosan kerülnek visszavonásra, de egységesen 2008. augusztus 22-ig forgalmazhatók, azt követően, pedig szavatossági lejárati idejükig felhasználhatók."

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) 2008. augusztus 27-én közleményben fordult a nyilvánossághoz, miszerint: „A jogszabályok szerint „forgalmazás" alatt a gyártást, illetve az országba elsőként importáló szervezetet/személyt értjük, aki a tevékenységét engedéllyel végzi. A határnap után az engedély tulajdonosa már nem szállíthat ki visszavont terméket, de a kereskedelmi hálózatban és a felhasználóknál lévő termékek szavatossági időn belül még értékesíthetőek és felhasználhatóak." Az OTH - közleménye szerint és álláspontjának megfelelően - a felsorolt termékek esetében a lejárati időt, valamint azt ellenőrzi, mikor került a termék a kereskedőhöz. Csak akkor szab ki kémiai terhelési bírságot, ha ez augusztus 22. után történt.

Az OTH állításával ellentétben azonban a korábbi jogszabályok nem definiálják egyértelműen és általánosan a „forgalmazás" fogalmát.

A biocid termékekkel (jogilag a rovarirtó szerek ilyennek minősülnek) kapcsolatos előírások között a „forgalomba hozatal" kifejezése került definiálásra: ld. 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a biocid termékek forgalomba hozataláról, 2. cikk 1. h); 38/2003. (VII. 7.) ESZCSM-FVM-KvVM együttes rendelet a biocid termékek előállításának és forgalomba hozatalának feltételeiről 2. § h). Utóbbi a „forgalomba hozatal"-t a következőképpen határozza meg: „biocid termék térítés ellenében vagy ingyenesen történő rendelkezésre bocsátása, illetőleg ezt követő raktározása, kivéve, ha a raktározást az Európai Gazdasági Térség vámterületéről való kiszállítás vagy ártalmatlanítás követi."

A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény a forgalomba hozatalért felelős személyt nevezi meg, aki „az EU valamely tagállamában székhellyel, telephellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, aki lehet gyártó, ennek hiányában a forgalomba hozó vagy azon importőr, aki az anyagot forgalomba hozza."

Az OTH közleményét - nagy valószínűséggel - ezekre a jogszabályi definíciókra alapozza. (A Tudatos Vásárlók Egyesülete hivatalosan is megkereste az OTH-t a „forgalmazás" pontos értelmezésének tisztázása és a további félreértések elkerülése végett.)

A helyes értelmezéshez talán közelebb visz a táblázatban szereplő készítmények hatóanyagáról rendelkező 2007/565/EK határozat. Ennek értelmében - hivatkozással a 2032/2003/EK rendelet 4.cikk (2) harmadik albekezdésre (melyet a 1849/2006/EK 1. cikk 1. pontja emel be a jogszabályba)- „a tagállamok gondoskodnak arról, hogy (...) az érintett terméktípusok esetében a területükön ne legyenek forgalomban a határozatok hatálybalépése után 12 hónappal kezdődő hatállyal", azaz 2008. augusztus 22. után. A jogszabály angol nyelvű verziója az „are no longer placed on the market in their territory for the product types concerned" kifejezést használja, s nem pedig a „placing on the market" kifejezést, ami a szerek forgalomba hozatalát jelenti.

Végül: a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2 § r) értelmében a forgalmazás valamely termék, vállalkozás által - értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára ellenérték fejében vagy ingyenesen - történő rendelkezésre bocsátását jelenti, ideértve a fogyasztó számára történő felkínálását is. A bekezdés 2008. szeptember 1-től hatályos.

Mindezek alapján meggyőződésünk, hogy a forgalmazás nem csak a nagy-, hanem a kiskereskedelmi forgalmazást is jelenti. Azaz - a mi értelmezésünk szerint - a kifogásolt szerek már nem lehetnének kiskereskedelmi forgalomban sem. Ennek ellenére a készítmények többsége mind a mai napig kapható a boltokban, sőt, néhol akciósan kínálják.

A fenti értelmezési bizonytalanságok, valamint azon tény miatt, hogy egyes rovarirtószerek szavatossági ideje 2-3 év is lehet, a TVE továbbra is csak azt tudja javasolni: az elővigyázatosság elve alapján kerüljük a tiltólistára került szerek használatát.